"Ha csak egy szőlőlevelet
sikerül megörökítened,
sikerül megörökítened,
ha egyetlen sorod is odaérez
a feszes fürtszemek fényköréhez,
a feszes fürtszemek fényköréhez,
vagy ha csak vágyad támad a délutáni
tóra tekintve, hozzá szót is találni,
tóra tekintve, hozzá szót is találni,
vagy ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belémerülni,
mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába."
Devecseri Gábor gyönyörű versét osztjuk meg mindenkivel immár mottóul tegnapi MagTár-ház-as napunkhoz.
Kövecses Mari barátunk kívánt nekünk ezekkel a sorokkal szép délutánt, aki sajnos nem tudott eljönni a foglalkozásra, mégis lélekben velünk volt, amit nagyon köszönünk!
Örülünk, hogy ilyen sokan eljöttek, hogy részesüljenek a csodában... a tojás, mint ősi szimbólum a megújuló, újjászülető természet jele, a termékenység, a létezés, maga a teljesség. A kereszténységben Jézus feltámadásának a jelképe.
Sok szép mintát próbáltunk viasszal és gicával a tojásokra rajzolni, főtt tojásokat apró levélkékkel díszíteni vagyis berzselni. Megismertük a festőnövényeket is, Horváth Alíz PTE-FEEK hallgató pedig érdekes előadással készült a Húsvéti ünnepkör szokásaiból, hagyományaiból.
Csuhéfonással a tojások alá koszorúcskákat, madárkákat. fontunk, ... A legkisebbek tojáskirakóval ügyeskedtek és az agyagtojásokra vízfestékkel festették az ősi hímeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése