2011. február 2., szerda

Vince napi bormustra /január 22./


     Ahogy beléptem az ajtón, a már sok éve megszokott látvány fogadott: természetes anyagok, kedves, szorgalmasan dolgozó kézművesek, néhány gyermek, akik toporogva álltak
 a szemet gyönyörködtető figurák között. Némelyikük bátran erőre kapott a kedvesen hívó szóra, s máris remegő kezekkel, ujjakkal elkezdtek „alkotni”. A „mézeskalácsos néni” mosolyogva nézett ki szemüvege mögül és örült, miközben a gyermek kezét vezetve mintázta az előre megsütött mézeskalácsot, a hófehér vonalak még girbe-görbe irányban futottak, az összeszorított ajak fölött a csillogó szempár kikerekedett a kiváncsiságtól, de büszkén és boldogan mutatta a szülőknek, ezt én csináltam! A törékeny óvónő óvatosan adta kézbe a tojásírót, a gyermek fogásán látszott, már próbálkozott korábban is e gyönyörű mesterséggel. Látszott, élvezi, amint a szellőtől kódorgó gyertyaláng közepébe helyezi a tojásírót. Két drága csöppség egymás kezét fogva csodálja az asztalon lévő állatfigurákat.
A csuhéból, szalmából, ruhaanyagból, ólomból készült tárgyak vonzották a tiszta gyermeki tekintetet. Az anyuka, ölében kis égővörös hajú , égszínkék szemű lánykával figyelik, amint a gyakorlott ujjak rutinos mozdulatokkal szinte percről percre újabb babákkal, színes tulipánokkal, mesefigurákkal gyarapítják az asztalon a készletet. Egy óvatos, tétova mozdulat a csábítóan egymáson heverő mézes-kalács felé, de a készítő kedves szavára örömmel veszi kézbe és már harap is bele, és örül, mutatja büszkén testvérkéjének: gyere te is, innen vegyél! A sarokban a neves fafaragó gyakorlott mozdulatokkal készíti mester munkáját, jó látni, ahogy az éles szerszám finoman hasítja, formálja a fát. A főleg kerámiáiról közismert, rendkívül kreatív kézműveshölgy ezúttal virágzó tulipánkertet „szaporít”, a foltokkal ékeskedő ruhavarró ezúttal bájos állatfigurákat kelt életre, az ólomöntő erős hadsereg létrehozásán fáradozik, majd kézbeveszi kameráját és tesz egy-két kört, tudatosan célzott lövéseket ad le az egyre népesedő hangulatos szobában.
A sokoldalú kosárfonó, csuhéfigura készítő ezúttal könyvét dedikálja büszkén, amire
meg is van rá az oka!  A szalma, csuhé és tojásíró már az elkövetkező húsvétra hímezi a tojásokat. Az ember csak elképedve nézi, hogy lehet ezekből az anyagokból ilyen szép dolgokat készíteni… Az ügyes kéz hogy képes egy dióhéjba pólyásbabát, kis Jézust varázsolni csuhéból, számos  karácsonyfára való természetes díszt alkotni.
Szinte fel sem tűnik, hogy az amúgy hófehérre meszelt falak közt egy sátor kínálja a míves kézi tárgyakat. Békében fér meg a csuhéból, szalmából, kerámiából, mézeskalácsból, ruhából, fából, nemezből készült tárgyak sokasága. Vonzza a tekintetet a míves tárgyak szépsége, sokszínűsége. A falakon fotók mutatják be a busójárás hangulatát, eszközeit, átellenben a szőlőművelés híres helyszineit, a kádármunka szépségét, a bor készítésének alapvető kellékeit, és egy ismerős arc a borkóstolás örvendetes pillanatát.
Az előtte üresen kongó fehér szobába élet költözött a kreatív kézművesek leleményes ötleteiből. A venyige egymásba fonódó vesszői, a borostyán zölden futó indái közt megelevedik egy játékos nemzet régi népi hagyományinak gazdag tárháza. Az indák közt borospalackokon a bemutatkozó kézműveseket látjuk,  leírva ki mit is készít. A gyermekek arcain lehetett a legjobban felmérni, mi is van itt tulajdonképpen. A különben  a Vince-napi bormustrára érkező családok gyermekei örömmel vezették a szülőket ebbe a szépségekkel telitűzdelt míves tárgyak birodalmába. Jó volt látni, ahogy a csillogó szemű gyermekek örömteli pillanataiban a szülők boldogan koccintottak  poharaikkal, kóstolva a jobbnál jobb nedűket. Ők ezért jöttek. A kemény téli fagyos napokban könnyed kikapcsolódás reményében felmelegedni.
            És ŐK, akik szépséges tárgyaikkal élő falut teremtettek az üres szobából?
     Igen, ŐK ott zászlót bontottak. Nem mások ők, mint a Míves Mag Műhely  tagjai.
Egy igazi MAG-TÁR alkotói, akik ott, s ezt épp a gyermekek tapasztalták, magot szórtak.
Ismerem őket, mindent megtesznek majd azért, hogy a MAGOK jó talajra hullva megeredjenek.

Ott felérzett hangulatát papírra vetette : Mánfai Gyuri

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése